Álmok, melyek végig kísérnek az életemen

Mondták nekem, hogy vezessem az álmoskönyvemet. Csodálkoztam, mert azelőtt soha nem álmodtam, s onnantól minden éjszaka álmodtam, emlékeztem reggel az álmaimra, melyet sorszámozva vezettem. Voltak bibliai motívumok, volt, hogy űrhajón utaztam, volt, hogy vonaton, de mindegyik személyt ismertem, akikkel találkoztam álmomban, Nagyon sok űrhajót láttam, egyet szóka lófarkos nőkkel, volt, hogy Magyarország fölött utaztam, s úgy láttam az országot, mint egy térképet, volt, amikor űrhajóból menekültem ki. Nem tudom, hogyan jelentkeztek ezek az álmok, én írtam belőlük, már amelyikből tudtam történeteket, verseket, dalokat egészen 1997-ig. Költő barátom azt írta, amikor mutattam neki az álmaimat, hogy ez álom apokalipszis, reggelre izzó meteorként kihűlnek testemen a valamik, amik éjszakánként eljártak szabályosan engem. Vigyázni kell, mert ezekkel együtt jelentkeznek a parajelenségek is, tenni ellene semmit sem lehet. Soha életemben nem foglalkoztam előtte ilyenekkel, még filmeket sem láttam, nem volt időm rá, mert mindig dolgoztam, otthon esténként házi munkát végeztem, egyedül neveltem gyerekeimet. A bibliai motívumokat két-három esztendeje ismertem fel, mert nem ismertem a bibliát.

Mikor álmodunk, kilépünk fizikai testünkből és egy másik szférában találjuk magunkat. Ez hasonló mint mikor meghalunk. Ugyanúgy van kezünk lábunk stb. Ugyanis az agy nem képes gondolatokat létrehozni, és így álmokat sem.