2012: The Year of the Mayan Prophecy

2012 - A Tollaskígyó visszatér (Egy titokzatos civilizáció elképzelései a közeljövőnkről)

2012 – A maja prófécia éve

Daniel Pinchbeck második könyvének központi témája nemcsak profetikus, miként a címből adódóan egy világkorszak lezárultát jelzi, de önmagában is látomásszerű vízió, mely nem hagyja nyugodni az olvasót. Mintha minden 2012. december 21. irányába tartana. A szerző első könyve (Breaking Open the Head) egyébként a jelenkori sámánizmus világába kalauzol el tudatmódosító szerek használatával, az író személyes élményein keresztül. Pinchbeck rendszeresen publikál a New York Times Magazineban, a Wiredben és a Village Voiceban egyaránt, jelenleg New York városában él.

A címben szereplő kötet lenyűgöző, életrajzi köntösbe ágyazott történet, ahol a személyes hangvétel nem csak átélhetőbbé, de sokkal érdekfeszítőbbé is teszi az utazást nemcsak a szerző elméjének képzeletbeli tájain, de Földünkön egyaránt: a gaboni sámánizmus világától az Amazonas őserdein keresztül a hopi indiánok sivatagos, sziklás földjéig kísérhetjük el a szerzőt útjain.
Pinchbeck gazdag szókincsű, bravúros fogalmazásmódú műve teljesen újszerű ideákkal ismerteti meg még a határtudományok alapos ismerőit is. Elég csak a felhasznált forrásművek hosszú lajstromán, az idézett szerzők sokféleségén végigtekinteni, hogy lássuk: olyan messzemenő alaposság és komolyság jellemzi a művet, ami a magyar „kutatási szférában” egyáltalán nem található meg. Ezt a bravúrt teljes őszinteséggel, az arrogancia legkisebb jele nélkül sikerült végigvinnie.
2012. december 21. az a dátum, amikor a Nap egészen pontosan a Tejút közepén kel fel, az ott elhelyezkedő fekete lyukkal egy síkban – ez az esemény 25.800 évente egyszer történik meg. Ez a periódus az ősi maja naptárban szintúgy egy teljes ciklus végét jelenti. De nemcsak a maják fejlett naptárrendszere jövendöl változást 2012-re: a hopi indiánok időszámításának negyedik korszaka, a hinduk által jelölt kali-yuga, avagy végső sötét kor ill. az ókori görögök utolsó, vaskorszaka egyaránt nem túl fényes jelenünket illeti meg.
2012. december 21. azonban nem a világvége eljövetelét jelenti, sokkal inkább egy korszak lezárultát: technikai versengésen, gazdasági haszonszerzésen alapuló civilizációnk a globális felmelegedéssel, fenyegető peak-oil és ökológiai katasztrófával, globális pénzügyi intézményrendszerünket érő csapássorozattal párhuzamosan, a megelőzőt felváltva egy új korszakba lép át. Túllépünk valamin, ami meghaladottá válik: egy olyan érába, ahol a hangsúly a természettel és embertársainkkal való összhangon lehet, egy tudatosabb, harmonikusabb együttélés irányában. Legalábbis ha minden jól alakul – a jövő nyitott.

Vajon lehet közük az idegeneknek az eljövendő változáshoz? Ha igen, valóban a jó oldalon állnak? A gabonakörök hol kapcsolódnak ebbe a képbe? Terence McKenna 70-es évekbeli pszichedelikus víziói, szoftveres számításai, melyek szintén 2012. december 21-et dobtak ki végeredményként, vajon ugyanebben az összefüggésrendszerben nyerik el értelmüket? Megannyi kérdés, melyekre Pinchbecknek sikerül választ találnia, legalábbis ésszerű, hihető elméletet – de ettől még nem kevésbé meghökkentő, amit itt találunk.

Pinchbeck könyvében olyan, teljesen újszerű meglátások kerülnek felszínre, amelyek eddig sehol sem jelentek meg írói képzeletben, nyomtatásban. Itthon mintha csak a kuriózum iránti igény lenne meg, de nincs mögötte alapos felkészültség, komolyság. Végre egy könyv, ami felrázza az állóvizet.
A kötet jelenleg csak angolul érhető el, magyar fordítás várható kiadásáról nincsen tudomásunk.

(kieg.: időközben megjelent a magyar fordítás is, az Édesvíz kiadó gondozásában)