Kis szürkék és rejtélyes álmok Gyomaendrődön

Helyszín
Gyomaendrőd
Időpont

Az említett esemény Gyomaendrődön zajlott le a korábbi -2010 december- eset helyszínén, mikor is egy „kis szürke” látogatónk volt. Javarészt csak hétvégente tartózkodunk a házban. Szóval 2011.02.04-én igen nehezen tudtunk elaludni. Jóformán „éber” mély álomban voltunk. Ez igen érdekes, mert jó magam eddig csak itt ebben a szobában tapasztaltam ilyet. Talán úgy tudnám leírni, hogy az ember úgy érzékel, mintha félálomban lenne, ám mégis alszik. Úgy alszik, hogy „horkol”. A horkolás is az elmúlt hét kimerítő napjaira vezethetők vissza. Hozzáteszem, hogy lefekvéskor azt éreztem, hogy ma éjjel nyugodtan aludhatok, mert nem éreztem olyan energiát, ami éjszakai látogatásra adna okot.

Tavaly decembere óta, a kis látogató okozta sokk odáig vezetett, hogy éjszakánként csak a lehalkított TV fénye mellett tudunk aludni ebben a házban.

Rátérve a hajnali eseményekre. 03:40-kor felkeltünk mind a ketten. Megéheztünk, és forró teát ittunk. Nem szoktunk ilyenkor étkezni, pusztán az egész éjjel tartó álmatlanság hozhatta elő ezt bennünk. Az órára 04:20-kor néztem rá, mikor is egy gondolat suhant át az agyamon, hogy most lesz valami. Nem érezve ezt az egészet át, valamilyen oknál fogva kikapcsoltam a TV-t. Újra elaludtunk és érdekes módon egyből sikerült mind a kettőnknek mély álomba zuhanni. Ekkor történt az a furcsa álom mely a következők szerint zajlott le. Ugyan ebben a házban voltunk. Én ültem az asztalnál, miközben a Timit csak félig láttam, mert a nyitott hűtőszekrény ajtaja takarta, ahol valamit csinált. Ekkor láttam, hogy az édesapja hazajön. Bejön az ajtón és nem is néz ránk, csak bemegy az említett szobába, ahol aludni szoktunk. Ekkor hírtelen úgy éreztem, hogy alig bírok megmozdulni. Szólni akartam, hogy Timi megjött az apukád, de nem jött ki hang a torkomon. Annyira volt akaratom, hogy leessek a székről és térdre rogyjak, de mást nem tudtam tenni. Ekkor mind a ketten elkezdtek közelebb jönni hozzám és láttam, hogy az arcuk tiszta hófehér, nem is emberi, hanem a szemükből sugárzott a „kis szürke”, meredt nézés. És csak jöttek, közelebb és közelebb. Ekkor tudatosult bennem, hogy nem kell féljek, mert ez csak álom szintén zajlik. Mintha valaki kívülről ezt sugallta volna. Éreztem, hogy kezd elsötétülni minden és egy nagyon-nagyon nehéz erő telepsziki rám, melyet sokszor éreztem mikor földönkívüliek látogattak el hozzám. Én viszont ebben nem akartam részt venni, ezért nagy tudati erőfeszítéssel küzdöttem az álom ellen. A következő pillanatban felébredtem az álomból.

Ekkor a Timi is felébredt és azt mondta, hogy fél, kapcsoljak fényt. Kapcsoltam TV-t. Visszaaludtunk, ám nekem már nem sikerült újfent mély álomba zuhanni. A szemhéjam lecsukódása után a következő képek játszódtak le: Valami fehér gömbszerű, tojásszerű (talán sejtszintű méretekben nézve) valamik vannak egymás mellett egy bizonyos helyen. Ezek a kis sejtek olya burokszerű valamiben voltak. Nagynak látszódtak, mert én is kicsi voltam hozzájuk képest is. Ekkor tudatosult bennem, hogy mindezen információ, amit most látok egy sokkal több és egységet alkotó tudás része, melyet most adtak át rajtam keresztül. Rajtam keresztül, de nem nekem, hanem mindenkinek, egy közös Föld-ember tudástárba. Ezek után újra a szobában voltam és láttam, hogy az ablakon kívül egy barna (!) és egy fehér fény villan fel. A következő pillanatban átláttam a falakon és egy fektetett ovális alakú űrhajót látok felemelkedni, melyből soha nem látott csodás színű barna fény áradt, fehér fénnyel együtt az egészből. Ekkor újra felébredtem és nem féltem, pusztán jó érzéssel töltött el, hogy ez megtörtént.

Konklúzió: Utólag visszagondolva valószínűsítem, hogy az álom egyfajta jelzés értékű dolog lehetett. Jelképe volt ennek Timi és az apukája is. Jelkép mely azt sugallja, mutatja egyfajta biztatóbb színben tünteti fel a „kis szürkék” érkezését azért, hogy ne rémüljek meg. Több mint valószínűnek tartom, hogy az egész esemény nem fizikális szinten zajlott le, hanem egy másik - számunkra egyelőre láthatatlan – térből, melyből szellemi szinten sugározták át az információkat. Büszkeséggel és jó érzéssel tölt el, hogy az az információ, amit rajtam keresztül adtak, az a jövőben majd jó szolgálata lesz az emberiségnek. Annál a bizonyos embernél fog megjelenni, akinek majd feladata lesz megérteni. Tudom, hisz mindannyian ezen a bolygón élünk és egyek vagyunk vele.


Új hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.

Hozzászólások

Kérlek, ha olvasod ezt, keress meg.

Permalink - Fog küldte be 2013. 04. 16., k – 11:48 időpontban

Keress meg.