Hozzászólás öröklinkje

Üdvözlök mindenkit!

Engedjék meg hogy leírjam történetemet. Még sehol nem írtam le bár pár ismerősömnek már beszéltem róla, akiről úgy láttam hogy érdemes rá és érdekli esetleg a téma.

Az eset elég régen történt 1997 a pontos dátumra már nem emlékszem, tudom hogy nyolcadik osztályos iskolás voltam.
Abban az időkben nem foglalkoztam ilyen témákkal hogy földönkívüliek, lekötött a mindennapi iskolás élet érdekelt a csillagászat a csillagképek szerettem a műszaki rajzot 8. után asztalosnak tanultam.
Elég nehéz gyerekkorom volt a szüleim korán elváltak és anya egyedül nevelt minket húgommal elég nagy szegénységben. Akkoriban egy bérházi lakásban laktunk albérletben Debrecenben.

Másnap úgy emlékszem iskola volt szóval nem voltam fönn sokáig azon az estén. Kilenc fél tíz körül mentem aludni és azt tudom hogy nagyon sokat forgolódtam egyszerűen nem tudtam aludni. Álmos voltam mikor aludni indultam de ahogy befeküdtem az ágyba egyre csak éberebb lettem. Egy idő után ránéztem az órára este 11 óra volt éppen visszafeküdtem és próbáltam aludni. Nem tudom elmondani vagy jobban megfogalmazni hogy mért nem sikerült aludnom olyan nyugtalan érzésem volt egy kicsit de nem tudtam mitől mert aznap semmi olyasmi nem történt ami miatt annak kellett volna lennem.
Az ágy a fal mellett volt én kifelé voltam fordulva becsukott szemmel de ébren voltam. és ekkor hasított belém egy nagyon furcsa érzés.
Olyan volt kicsit mintha a hideg rázott volna de mégsem. Inkább úgy bizseregtem. Az egész testem bizsergett. Arra emlékeztetett az érzés mikor kicsi korunkban a zseblámpa lapos elemével azt játszottuk hogy ki meri a nyelvét hozzáérinteni a + és - kis réz lapocskához egyszerre.
Amikor megéreztem ezt az érzést nagyon megrémültem az előtt soha ilyet nem éreztem.
Ezzel egy időben vagy egy pár másodpercre rá tudatosult bennem hogy nem vagyok egyedül a szobámban! Borzasztó volt mert tudtam hogy húgom alszik és anya is a másik szobában van ő is alszik. Nagyon kétségbe estem nem tudtam mit csinálhatnék hogy kijussak ebből a helyzetből. Ismertem a szobám azon gondolkoztam hogy hirtelen kinyitom a szemem és kirohanok a szobából a tesóm és anyám szobája felé (egymásból nyíltak a szobák).
De egyszerűen nem tudtam megmozdulni vagy az ijedségtől vagy valami bénító hatástól nem tudom. A szemem még mindig csukva volt és azon gondolkodtam hogy kinyitom mert tudtam hogy azt ki tudom nyitni, mert éreztem hogy szorítom össze a félelemtől. Azért is akartam kinyitni mert, reménykedtem benne hogy nincs semmi és nincs itt senki csak magamat rémisztgetem itt, de persze ezzel a furcsa egész testet átjáró zsiborgással nem tudtam elszámolni. először csak engedtem hogy a szemhéjam ellazuljon, mert nagyon szorítottam a riadtságtól és a tudattól hogy érzek valakit itt előttem a szobában.
Elengedtem a szemhájam és lassan nagyon lassan kezdtem kinyitni hogy lássam mi folyik itt.
Már épp szűrődött be egy kis fény a résnyire nyitott szemhéjam között, amikor jobban kinyitottam akkor láttam hogy egy keskeny vállú óriási szemű és fejű szürke bőrszínű lény van az ágyamtól és a fejemtől nem kevesebb mint kb 40cm-re. Nem tudom biztosan, mert csak a mell részéig láttam de valószínű hogy térdelt vagy guggolt és úgy nézhetett engem, mert az ágyam 40-50cm magasan lehetett és az érdekes az volt hogy a feje velem egy magasságban volt és az én fejem meg az ágyon.
Mondanom sem kell hogy borzasztóan megijedtem és meglepődtem hogy ilyen nincs ez nem lehet igaz -mondogattam magamban-
Nagyon valóságos volt biztosan tudom hogy nem álmodtam vagy ilyesmi. Aznap este besütött a hold a szobámba egy kicsit az erkélyajtón keresztül. Emlékszem hogy az erkélyajtó csak úgy fénylett, és az volt az érdekes hogy a lény nagy fekete domború szemében láttam fényleni az erkélyajtónkat ez nagyon megmaradt bennem. Habár csak egy pár másodpercig nézhettem csak a lényt.Hatalmas fekete szem szürke bőr és pici száj. Érdekes volt még az is ahogy láttam a bőrén a nagyobb ráncokat és gyűrődéseket ahogy az erkélyajtó felől világított a hold. Pici ideig néztem de ez a látvány nagyon belém ivódott. A sokktól és rémülettől pár másodperc után összeszorítottam a szemem és próbáltam elfordulni a másik oldalra. Azt hiszem sikerült is nyöszörögve megfordultam valahogy a rémülettől kiabálni sem tudtam igazán csak nyöszörögtem. Nagy nehezen megfordultam a fejemet behúztam a takaró alá és ennyi. Mintha elvágták volna az után semmire nem emlékszem.
Utána nagyon furcsán éreztem magam. kimásztam az ágyból és átmentem anya szobájába. Mondtam neki hogy had pihenjek le itt egy kicsit. Kérdezte hogy mi a baj? Kicsit meg volt lepődve mert sosem mentem át hozzá hogy szeretnék itt aludni, főleg nem 14 évesen. Akkor ránéztem az órára a szobájában hajnal 4 is elmúlt már. Az egész incidens 10percig tarthatott attól a pillanattól kezdve hogy utoljára ránéztem az órára akkor még 11 óra volt.
Nem értettem semmit össze voltam zavarodva nagyon fáradt is voltam aludni nem hiszem hogy tudtam csak ilyen fél álomban lehettem egész reggelig. Feküdtem és annyit láttam hogy húgom szobájában az ajtó mellett állt egy kis szürke lény és meredten nézett engem ahogy fekszem anya mellett.
Így lett vége annak az estének, és azóta nem is történt semmi ilyesmi.

Köszönöm a figyelmet!
Üdvözlettel: Béci


Ossza meg ismerőseivel!

Új hozzászólás

Béci beszámolója érdekes de átlagos a közvetlen találkozások történeteiben.
A szokásos módon történt meg minden.
Az a gyanúm, hogy nem pár száz eset közül az egyik ez, hanem akár több százezer eset és hasonló találkozás forgatókönyve ez.
Ma már az érdekes esetek ezek között azok amikor egyéb kontaktusra is sor kerül, például beszélgetésre.
Biztos vagyok benne, hogy Béci esetében is sor került rá de rendszeres, hogy a találkozás kezdete és vége között egy időkiesés következik be amiben a szemtanú illetve áldozat nem tud visszaemlékezni a hiányzó időben történt egy eseményre sem.
Sajnos elmondható az, hogy ezen találkozások velejárója az amit Béci sem felejtett el megemlíteni: A félelem!
Az ismert esetek többségét vizsgálva szakemberek és áldozatok többségükben arra következtetnek, hogy komoly befolyásuk az emberi lélekre és testre, valamint a vizsgálataik gyakori brutalitása azt a tanúságot adja, hogy nem jó szándékkal avatkoznak bele az emberek és az emberiség életébe.

Szerencséd van