A visszatérő látogató

Egész fiatal koromból van egy emlékem, egy álmom, amit én valóságosnak éltem meg. Amikor elmeséltem anyumnak, azt mondta, hogy azt csak álmodtam. Kb. 2 éves lehettem, amikor ez történt - ennek a részleteibe most nem mennék bele. A lényeg, hogy egy rongybaglyot láttam, ami az erkélyajtón bejött, és lebegve jött felém, megkerülve az ágyat, közeledett hozzám... és innentől nincs tovább emlékem. Arra emlékszem még, hogy anyut próbáltam felébreszteni, de nem ébredt fel, hiába kiabáltam neki. Ilyen fiatal koromból semmilyen más álmomra nem emlékszem, kivéve ezt az egyet! Aztán eltelt 18 év, és kábé 2001. tájékán egy furcsa érzésre ébredtem, mintha valaki nézne. Félelemérzésem is volt persze, lassan kinyitottam a szememet, és az ágyam mellett egy alacsony lény állt. Nem teljesen úgy nézett ki, mint a tipikus ufonauta-leírások. Pl. nem volt nagy fekete mandula szeme. Olyan szemei voltak, mint az embereknek, tehát volt fehér része is a szemének. Nem csinált semmit, csak állt, és nézett. A lény kb. 70-100 cm lehetett. Vékony. Az általános leírásokkal csak annyi vág még egybe, hogy két pont orrluka volt, és egyenes, rövid szája, ami nem mozgott. Nem kommunikált velem. Nem emlékszem fényárra, bár az ablaknak háttal állt, és ennek ellenére láttam az arcát, és a testét is, tehát valamilyen fény meg kellett őt világítsa. Ha valaki a fénynek háttal áll, akkor csak körvonalakat látnánk! Két hétig folyamatosan úgy aludtam el, hogy "jaj, csak ma este ne legyen...", de minden este jött az a furcsa érzés, felébredtem, nem tudtam mozdulni, kiabálni, és görcsöt éreztem a tarkómban. Valaki ezt úgy írja le, mint fájdalmat. Nem mindig láttam, ki van a szobámban, de mindig tudtam, hol áll, hogy néz ki. Mentálisan mintha megkaptam volna ezeket az információkat. Sosem kommunikáltam "velük". Aztán teltek az évek, 8 év során kábé 3x történt ilyen eset, elszórtan. Egyik alkalommal arra ébredtem, hogy fekszik mögöttem valaki, a szája a fülemnél van, apró, gyors levegővétellel, és valamit elkezd magyarázni a fülembe, érthetetlenül, gyors beszéddel, nem emberi nyelven. Ijedt voltam, de egy idő után visszaaludtam...
2007-ben Pestre költöztem, egyedül laktam albérletben, ott nem "találtak meg" ezek a lények. Mostantól számított másfél éve van barátnőm, vele két hónapja Veresegyházra költöztem. Már régóta nagyon jól alszom, a barátnőm mellettem fekszik mindig. Egészen tegnap hajnalig Veresen sem volt hasonló élményem. Nyitva volt a szobánk ajtaja, a sötétítő függöny teljesen leengedve, tehát fény alig szűrődött be kívülről. Álmodtam elég aktívan minden félét, hogy haveromékkal megyek autóval valahol, meg anyuékkal voltam valahol, és csináltam mindenfélét... Arra ébredtem, hogy Cicó élesíti a karmait a szőnyegen - ugye annak elég nagy hangja van, és hát erre barátnőm is felébredt (tehát egyszerre velem ő is ébren volt!). Legyen most csak annyi elég, hogy Cicó nagyon jól tudja, nem szeretjük, ha karmolja a padlószőnyeget. A hátamon feküdtem, és eszembe jutott, hogy oldalamra fordulok, és átölelem a barátnőmet. A karomat éppen tettem volna rá, mikor a sötétből az ágyam mellől hirtelen fölém hajolt és "odakapott" egy idegen lény... Én NEM SZÁMÍTOTTAM ERRE, mert nem volt az a tipikus érzésem, nem voltam lezsibbasztva, teljesen magamnál voltam! Láttam a lény körvonalait egy pillanatra - a sötétben alig látszott valami belőle, csak a mozgást érzékeltem és amint odakapott a karomhoz, kiadott egy ilyen "Hrrr"-szerű kartyogós hangot. A hang gyors és rövid volt. Akartam kiabálni a barátnőmnek, de csak suttogó hang jött ki a torkomon (a bnőm nevét ismételgettem), a szememmel viszont láttam, ahogy a lény kiszalad a szobából, de úgy, mintha csak suhanna (a padlószőnyegen lehet hallani, ha mondjuk a macska lépked rajta, tompa hangja van ilyenkor, de a lény esetében nem lehetett hallani semmi ilyesmi). Bnőmet felébresztettem, hogy itt volt egy idegen mellettem és most szaladt ki a szobából! Barátnőm felkapcsolta a lámpát. Én nagyon féltem, de mondom, most ha itt van még, akkor utána megyek, lesz-ami-lesz alapon. Szép sorban kapcsolgattam fel a lámpát, lementem a földszintre is mindenhol zárva voltak az ajtók - estére mindig bezárjuk őket, és leeresztjük a redőnyöket is. Persze, nem találtam senkit, semmit. A macskámra visszatérve, amikor élesítgette a karmát (igen intenzíven), akkor még azt is hallottam, ahogy elfekszik, eldobja magát a szőnyegen - tompa hangja volt, és egyértelműen felismertem, realizáltam, hogy na, a Cicó elfeküdt a szőnyegen, az ágyunk előtt. Másnap végiggondoltam ezt, és rájöttem, hogy Cicó DIREKT csinálta ezt! Direkt azért, hogy felébresszen minket, szóljon nekünk a lény miatt. Szerintem a macskánk nagyon is megtűrte a lényt, és talán az állatok szokták is látni ezeket a lényeket. Nekem ez az érzésem evvel kapcsolatban. Amikor azt mesélik emberek, hogy a lovak nyerítenek, izgatottak, a kutyák morognak, nyüszítenek, furán viselkednek, és látszik rajtuk, hogy tudják, ott van az a valami, a macskák meg valamilyen oknál fogva nem támadják meg ezt a fajta lényt. Szeretném hangsúlyozni, megeshet, hogy ez a lény nem ufonauta! Én nem tudom, milyen lény, de nagyon furcsa. És hideg érintése van. Ha valakinek vannak hasonló tapasztalatai, és nem csak egy eset, az kérem, kontaktoljon velem. Még annyit leírnék, hogy Bp-en barátnőmnek mondtam: "Érzem, hogy hamarosan ismét megkeresnek engem." Nos, pont most van itt ez az idő - úgy tűnik. Éjjellátó kamerákat szívesen felszerelnék a szobában, és másnap végigtekerném a felvételt, hátha látszik rajta valami...