Már nem emlékszem pontosan a dátumra, de úgy kb. 10-12 éves lehettem. Egyedül voltam odahaza, szüleim a dolgukon. Sötét téli este volt, kb 6-7 óra. Arra lettem figyelmes, hogy lent a nappaliban csoszogva jár valaki. Normál esetben ezt nem igazán hallhattam volna, hisz a szobám ajtaja is be volt csukva, mégis tisztán hallottam. Kinéztem az ablakon, hátha apa jött meg, mert a kocsit láthattam volna, de nem volt ott, szóval mégis egyedül voltam otthon. Utána ez a csoszogó hang elindult felfelé a lépcsőn, akkor még beton volt tisztán járólap nélkül. Fent az emeleten a szobám mellett volt még az öcsém szobája, a padlásfeljáró, a fürdő és anyumék hálóajtaja. Tisztán hallottam, hogy kinyílik és becsukodik mindegyik. Közben a félelem az asztal alá kényszerített, ott kerestem menedéket. Miután ez a valaki/valami bejárta a házat, olyan érzés fogott el, hogy a szobában nem vagyok egyedül, azt sugallta nem kell félnem, nem bánt. Majd az érzés megszűnt, minha az a valaki elment volna. Apukám anyukája előtte halt meg, lehet, hogy Ő jött el?
Ma is libabőrős vagyok, ha eszembe jut ez az eset.
Nektek mi a véleményetek?
Beküldő
admin küldte be 2008. 11. 23., v – 00:47 időpontban
Település
Helyszín
Várpalota
Időpont
Új hozzászólás
Hozzászólások
ez elég ijesztő... végülis Ő is lehetett bár nemtom velem is történt hasonló csakhogy nekem az ajtóm előtt csoszogott vmi v vki és elég hangosan senki nem lehetett mindenki aludt akor épp bnőmmel beszélgettem msnen és nyugtatott h zárjam ki a hangot és gondolja vmi másra.. de nemsikerült nagyonkivoltam és sírtam de elmúlt a hang nemtörtént semmi úgyhogy nemkell félni..